2017. március 6., hétfő

15.rész

Újabb nap, újabb kezelés. Ezúttal viszont úgy mentem be a kórházba, hogy egy darabig biztosan ott fogom tölteni a napjaimat. Mondjuk nem igazán bánom, hiszen az ottani élet is van olyan szórakoztató. Hikaru és Inoo Chan legalábbis tesznek róla, hogy ne unatkozzak, meg persze ott van az én fogadott öcsikém Chinen is, akivel bármikor bármit meg tudok beszélni. Persze az egészségi állapotomat nézve közel sem vagyok olyan jól. Mostanra már az izomgyengeség is kínoz, ezért hamarosan kénytelen leszek elkezdeni használni a szobámba kikészített kerekes széket, illetve el kell kezdenem a mozgásjavító tornákat, hogy az izmaim ne gyengüljenek el túlságosan. Ki mondta, hogy ez az egész könnyű lesz? De megígértem magamnak és az egész családomnak, hogy teljes erőbedobással fogok küzdeni. Épp azt várom, mikor csöpög végre le a gyógyszer, mert Chinen is akkor végezhet a vizsgálatával. Azt egy másik osztályon végzik, tekintve, hogy ez az onkológia és nem a kardiológia. Hikari itt van velem, ami egy kicsit kellemetlen számomra. Igaz, hogy megbeszéltük, csak barátok maradunk, de én már régóta nem tudok csak a barátomként tekinteni rá.
- Ugye tudod, hogy nem kell bent maradnod velem? Biztos van ezerszer jobb dolgod is, mint azt nézni, ahogyan halálra unom magamat.
- Igazából nincs. Ma a tanítás nincs megtartva, az álarcosbál miatt. Egyébként is, szeretek itt maradni nálad!
- Na és kivel fogsz menni a bálba?
- Senkivel. Te lettél volna a párom, de mivel beteg lettél, így én sem megyek!
- A francba! - teljesen kiment a fejemből, hogy megígértem neki még a betegség előtt, hogy én leszek majd a párja a bálon. Ez lesz a szalagavató bálunk és én nem kísérhetem el őt, mert ez a hülye betegség egyáltalán nem engedi.
- Mindegy is, nem akarlak ezzel fárasztani. Umika majd elmeséli milyen volt.
- Biztos, hogy nem baj?
- Ugyan már! Most fontosabb, hogy itt legyek veled. Na, megyek és hozok neked egy pohár teát, mert már megint elfelejtetted, hogy sokat kell innod! - egy pillanatra elmosolyodott, majd kisietett a szobából. Ha eddig nem éreztem volna rosszul magamat, most ez a dolog tett róla, hogy pocsék legyen a kedvem. Én nagyon szeretnék vele együtt elmenni a bálra, de kétlem, hogy kiengednének, hiszen már a lábamon alig tudok megállni. Muszáj, volt tanácsot kérjek, ezért nehezen ugyan, de a saját lábamon jutottam el Chinen szobájába.
- Yama Chan? - nyitotta ki Chinen, mire én szó szerint a földre zuhantam. Elég fájdalmas volt, ráadásul fel se tudtam kelni. Chinen minden erejét bevetve felsegített, majd az ágyáig vezetett.
- Köszi, öcsi! Azt hiszem, lassan tényleg el kellene kezdenem használni azt a széket, ha nem akarom ezt tovább folytatni.
- Ugyan Yama Chan, majd én vigyázok rád! Baj van ugye?
- A betegség előtt megígértem Hikari - nak, hogy én leszek a párja a mai szalagavató bálunkon, de így már nem tudok elmenni.
- Mi lenne, ha szakértőhöz fordulnál?
- Szakértőhöz? - erre az ajtóban megjelent a Hikaru - Inoo páros.
- Yamada Chan, jöttünk, ahogy kimondtad a nevünket. Hé, úgy nézel ki, mint egy buddhista szerzetes! - paskolta meg a fejem Hikaru, mire én egy számomra halott vagy nézéssel letöröltem a mosolyt az arcáról.
- Úgy tűnik nem vagy vicces kedvedben!
- Vicces kedvemben vagyok, de ez nem volt vicces. A hajhullás miatt nyírtam le a hajamat, nem azért, mert szerzetest akartam játszani!
- Oké, felfogtuk ne legyél mérges! - csitítgatott Inoo Chan, én pedig duzzogva karba tettem a kezemet.
- Nincs valami ötletetek, hogy lehetnék ott a szalagavatómon anélkül, hogy eljönnék a kórházból?
- Hát erre sajnos nincs semmi ötletem! Kei mit gondolsz? - nézett Hikaru Inoo Chan felé, aki sunyin elmosolyodott.
- Ha a hegy nem megy Mohamedhez, akkor Mohamed megy a hegyhez! Ha téged nem tudunk elvinni a bulihoz, akkor majd buli jön el hozzád!
- Ezt meg mégis hogy akarod elintézni? Hiszen ez egy kórház és a buli a sulinkban lesz! - néztem rá úgy, mint aki egyáltalán nincs képben a dologgal.
- A nagybátyám, a kórház tulajdonosa és jól jönne a pénz fejlesztésre. Megtarthatnánk itt is a szalagavatót, csak az osztályotoknak és csinálhatnánk belőle egy jótékonysági bált is, tehát a jegy árát mindenki maga fizeti ki!
- Ez nem is olyan rossz ötlet! De kétlem, hogy Sakurai Sensei és a többiek beleegyeznének ebbe!
- Azt majd bízd a bátyáidra és rám! Yamada Chan, mindenképpen ott leszel a szalagavatódon! - Hikaru és Inoo Chan sietősen távoztak, én pedig hálát adtam az égnek ezért a kettőért.
- Na, látod, hogy nincs miért aggódnod Yama Chan!
- Ha ez bejön nekik, akkor nincs kedved neked is ünnepelni? Beszélhetnél Umika Chan - nal is!
- Umika Chan aranyos lány és azt mondta, hogy én is aranyos vagyok! - Chinen arcáról ezek után le se lehetett vakarni a mosolyt. Hikari közben megjött a teámmal, én pedig elmagyaráztam neki is Inoo őrült ötletét, aminek hála mosolyt csalhattam az arcára. Remélem, tényleg bejön ez a dolog és nem kell csalódást okoznom neki. Úgy egy órával később Chinen sikeresen visszarángatott a szobájába, Hikari - t pedig megkérte, hogy vegye fel a ruhát, amit a szobámban megtalál.
. Szóval mégis sikerült nekik? - kérdeztem Chinen - t, mire ő vigyorogva bólintott egyet.
- Meghoztuk a báli szettet! - kiáltott be Hikaru, majd belépett a ruhámmal, ami egy fekete arany színű öltöny volt, hozzá passzoló fehér alapon arany színű maszkkal. Na, ez abszolút nem az én stílusom, de ha szerintük ez majd jól fog mutatni rajtam, akkor nekik legyen igazuk. Ami azonban a legszembetűnőbb volt, az a szőke paróka Inoo Chan kezében.
- A ruhát még megértem, de minek a paróka?
- Egyrészt, mert jól állna neked a szőke haj, másrészt gondolom , nem akarod, hogy a barátaid egész idő alatt azt kérdezgessék miért lettél egyik napról a másikra kopasz vagy igen?
- Nem, ez tényleg nem lenne jó. Csak még sosem volt szőke hajam és nem hiszem, hogy jól állna!
- Öltözz fel és meglátod! - a kezembe nyomták a ruhámat meg a parókát, én pedig elmentem a fürdőbe átöltözni. Miután kész lettem és belenéztem a tükörbe, mintha egy teljesen más ember állt volna előttem. Egyáltalán nem látszott rajtam, hogy bármi bajom is lenne. Ráadásul a szőke tényleg az én színem. Ha vége a kezelésnek és visszanő a hajam, tuti be fogom festeni szőkére. Magamra kaptam az álarcot és úgy mentem ki a többiekhez.
- Na, milyen? - kérdeztem és megrántottam az öltönyöm gallérját.
- Titokzatos és szuper menő! A szőke pedig tényleg a te színed! - jegyezte meg Inoo Chan, Hikaru pedig hevesen bólintott.
- Hol van Chinen? - néztem körbe, mert a kis törpét nem láttam sehol.
- Épp a barátnődet készíti elő! Ti lesztek az álompár a bálon!
- Mi már nem vagyunk együtt. Néhány napja szakítottam vele! - a fiúk szája tátva maradt a csodálkozástól.
- Te egy hivatásos idióta vagy! Mégis miért szakítottál vele? - kérdezte Hikaru
- Nem akartam, hogy miattam csak szenvedjen. Jobb lesz ez így.
- Na és kinek neked vagy neki? Nem hiszem, hogy nem esik jól neked a törődése, meg, hogy minden idejét igyekszik veled tölteni.
- Nem mondtam, hogy nem szeretem! Ezzel csak kiforgatjátok a szavaimat!
- Megmondom én mi lesz: A buli tetőfokán, te kiosonsz vele az erkélyre és megmondod neki, hogy vele akarsz lenni, és hogy mennyire nagyon szereted. Aztán meg jöhet a csók és a boldogság vetted?
- Ezt még átgondolom. Most inkább megyek, és megnézem, mi folyik a másik szobában! - átsétáltam a szomszéd szobába, ahol Chinen már csak az utolsó simításokat végezte Hikari - n.
- Nahát, te tényleg nagyon csinos vagy! - még a szám is tátva maradt mikor megláttam. Földig érő aranyszínű ruhában volt, a maszkja pedig olyan volt mint az enyém.
- Ryosuke nagyon jól áll neked a szőke. Olyan titokzatos és távolságtartó! Szerencsés vagyok, hogy nekem lesz a legjobb kísérőm a bálon! - belém karolt és már indultunk is volna le, mikor Daiki és Yuya is megérkezett.
- Csak szerettük volna megnézni, hogy van a mi drága kisöcsénk! - Daiki tetetett sírással mért végig.
- Határozottan más vagy most. Szerintem hagynod kéne ezt a szőke parókát magadon! Érezzétek jól magatokat! - most látom először így mosolyogni Yuya - t. Bólintottam egyet és lementünk, ahol már javában folyt az ünneplés. Nem csak a mi osztályunk volt ott, hanem az iskola közel negyede. Én egyből kiszúrtam a Yuto - Suzuka párost, így először is odamentünk hozzájuk.
- Ryosuke! Elképesztően nézel ki. De nemrég még fekete volt a hajad nem?
- Fő a változatosság nem? Örülök, hogy ti is el tudtatok jönni. Tényleg sokat jelent!
- Semmi pénzért nem hagytuk volna ki Ryo Chan. Yuto egész reggel azzal nyaggatott, hogy mit vegyen fel! Úgy tűnik tényleg ti néztek ki a legjobban. Nem hiába vagytok egy pár! Jól mutattok egymás mellett! - erre Hikari meg én egy pillanatra összenéztünk. Nem mondtuk el senkinek sem a dolgot, még Umika Chan sem tudja, pedig Hikari neki mindent el szokott mondani. Jó volt látni, hogy mindenki bulizik, és jól érzi magát. Végül megfogadtam Inoo Chan tanácsát és a buli közepén kicsaltam Hikari - t az erkélyre.
- Szuper ez a buli! Köszönöm Ryosuke, hogy ezt elintézted. Tényleg boldog vagyok, amiért te lettél a kísérőm.
- Ugyan már, hiszen mégiscsak a barátod vagyok! Természetes, hogy én, kísérlek el téged. Hikari én csak azt akartam mondani neked, hogy...
- Chinen Kun! - Umika Chan kiáltása kihallatszott egészen hozzánk. Hirtelen összenéztünk, majd Hikari segítségével besiettünk az aulába. A zene hirtelen elhalkult, én pedig láttam Chinen - t mozdulatlanul feküdni a földön, mellette Umika Chan zokogott.
- Mi történt? - letérdeltem Chinen mellé és elkezdtem paskolni az arcát. - Chinen Kun térj magadhoz hallod? Ne csináld ez egyáltalán nem vicces! - a szemeim könnybe lábadtak, miközben hiába ébresztgettem a fiút. Végül megjelent Hikaru, Kuroda Sensei - el a nyomában. Én nem akartam elmozdulni mellőle egy pillanatra sem.
- Yamada Kun, most elvisszük, hogy megvizsgáljuk. Félek szívrohama volt!
- Kérem, doktor csak ne essen semmi baja! Nem veszíthetem el Chinen - t érti?
- Igen, de most kérlek, hagyd, hogy végezzem a dolgomat! - a karjába kapta Chinen - t és szaladt fel vele az osztályra. Hikaru és Daiki feloszlatták a bulit, én pedig a még mindig zokogó Umika Chan - hoz mentem.
- Umika Chan, kérlek, mond el mi történt!
- Chinen Kun meg én épp táncoltunk, mikor azt mondta szorít a mellkasa, aztán a szívéhez kapott és csak azt láttam, hogy a földön fekszik mozdulatlanul. Az egész az én hibám, mert megkértem, hogy táncoljon velem!
- Nem a te hibád Umika Chan! - gyere most inkább velem! - segítettem neki felállni, majd egyenesen Chinen kórterméhez mentünk. Nagy erőfeszítésembe került felmennem, d szerencsére Umika Chan kedves volt és segített nekem.
- Yamada Kun, nagyon jól áll neked a szőke haj! - szólalt meg, miután már ott ültünk és vártuk, hogy Kuroda Sensei végre kijöjjön.
- Ez csak paróka! - vettem egy mély levegőt és lekaptam a parókát a fejemről. Igazából már nem is nagyon érdekelt mások mit szólnak hozzá. Hiszen beteg vagyok ez ilyenkor normális.
- Leborotváltad a hajadat?
- Igen. Elkezdett hullani és nem akartam megvárni, míg magától esik ki az összes szál. Ha meggyógyulok, úgyis visszanő!
- Hallottam mi történt közted és Hikari között! Biztos, hogy ez volt a legjobb döntés, amit hozhattál?
- Nem tudom. Én csak azt szeretném, ami neki a legjobb.
- Neki te vagy a legjobb Yamada Chan! Tegnap átjött hozzám és sírva mondta meg mennyire aggódik miattad, mert nem lehet melletted, mint a barátnőd, hogy támogasson. Pedig neked is jót tenne, ha lenne valaki, akivel megoszthatnád ezt az egészet.
- Nem hinném, hogy azok után, amiket mondtam neki szeretné még újrakezdeni.
- Hidd el Hikari nem buta, hogy  ki hagyjon egy ilyen lehetőséget. A kérdés csak az, hogy vajon te is ezt akarod?
- Én Hikari - t akarom és ebben teljesen biztos vagyok!
- Az erkélyen vár rád! Menj és békülj ki vele, én addig itt megvárom az orvos! - bólintottam egyet, majd kimentem a szobámból nyíló erkélyre. Hikari valóban ott volt és épp figyelte a csillagokat.
- Levetted a parókát!
- Kicsit kezdett zavarni. Úgyis megszoktam már, hogy nincs hajam, szóval nem zavar, ha nincs rajtam az a paróka.
- Chinen Kun hogy van?
- Még nem tudni semmit. Remélem Umika Chan meg lesz egyedül. Én viszont azért jöttem, mert mondani akarok valami fontosat neked.
- Mi lenne az?
- Hikari, én nem tudok rád csak barátként nézni. Először azt hittem, hogy ez a jó megoldás, de nem lettem tőle boldogabb. Az én boldogságom ott van melletted! Igen tudom, hogy ez nyálasan hangzik, de akkor is ez van.
- Ryosuke, annyira jó ezt hallani, de tényleg szeretnéd velem együtt leküzdeni ezt a betegséget?
- Ez csak természetes, hiszen megmondták, hogy jól mutatunk egymás mellett!
- Szeretlek Ryosuke! - elmosolyodtam, majd egy puszit nyomtam a homlokára.
- Akkor, ha nem bánod, hogy egy buddhista szerzetes kinézetű fiúval kell együtt lenned a nap 24 órájában és hallgatnod, ahogy legalább ezerszer elismétli, hogy mennyire unalmasak a kezelések, akkor lennél a barátnőm ezúttal nem csak néhány hónapra?
- A legnagyobb örömmel, Yamada Ryosuke! - a mellkasomnak dőlt, én pedig szorosan átöleltem. Azt hiszem, ha nincs Chinen rosszulléte, valószínűleg ez nem történt volna meg. Szóval öcsi, ha még nem keltél fel, de hallod ezt, akkor mindent nagyon köszönök!

2 megjegyzés:

  1. AAAhw<3
    Megint csodás lett a rész!:D
    Ez a buddhista szerzetes megjegyzés nagyon tetszett, rengeteget röhögtem rajta... Na és a bál<3
    Azta, nem gondoltam volna, hogy tényleg elhozzák a kórházba, de megtették!:D
    Nagyon megijedtem, mikor Chinen rosszul lett, remélem, hogy nem esett komolyabb baja!:(
    Viszont Ryosuke és Hikari újra együtt, mi?:D
    Tudtam hogy nem bírják sokáig külön, éljen!!:D
    Imádtam a részt, kíváncsian olvasom a folytatást!:D

    VálaszTörlés
  2. Jesszum... Ezen az "úgy nézel ki, mint egy Buddhista szerzetes" megjegyzésen hangosan felröhögtem. Bocsi. :D
    "A szőke az én színem"--> na ez az a mondat, amit soha az életben nem gondoltam, hogy tőled fogok hallani/látni Yamada Ryosukéval kapcsolatban.
    Ah, a turbékoló gerlepár megint együtt. Bambulának talán megjön az esze...?

    VálaszTörlés